Unser Bildschirm

 Unser Bildschirm

magyarországi németek a televízióban

Sok meghatározó gyerekkori élményem közül felidézek most kettőt: Este, amikor a Magyar Rádió német műsora szólt, mindig a konyhában voltunk, hogy hallgassuk. A kívánságműsor, a „Wunschkonzert” dallamaira keringőzni tanított a nagymamám. De arra is emlékszem, hogy az Omama, a dédnagymamám arra figyelmeztetett:”Redt net taitsch,wann ihr af tie Kasse keht!” – „Az utcán ne beszéljetek németül!” Csak otthon. Sváb családba születtem, melynek egy részét 47-ben Németországba űzték, a másik részét –ezek voltak az enyéim – csak nincstelenné tették, de Bátaszéken hagyták.

Ilyen családi háttér birtokában az ember persze, hogy tudja, hogy 1978-ban német nemzetiségi műsort indít a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium Német Nemzetiségi Tagozatán akkor éppen a műsor alapító szerkesztőjének felesége, Wolfart Jánosné volt a német tanárnőm. Egy általunk gyűjtött kiváló nyelvjárási anyagból állított össze a tagozat irodalmi színpadának műsort.1979-ben felvette az Unser Bildschirm a stúdióban. Akkor jártam először ebben a házban, későbbi munkahelyemen.

Wolfart azt mondta:”Unser Bildschirm – a képernyő a miénk.” Meg hogy „nekik, róluk,velük – a magyarországi németeknek, a magyarországi németekről, az ő közreműködésükkel.” Állítólag elkoptatott szlogen. Pedig a küldetés lényege ma, 30 évvel az alapítás után, egy ahhoz képest sok szempontból megváltozott hazai és egyesült európai helyzetben ugyanez. Stangl Márta szerint „a 80-as évek eleje a tanulás ideje volt műsorkészítő és műsorban szereplő számára egyaránt. Németül kérdezni a televízióban és németül válaszolni rá? Szokatlan helyzet a kényszerű hallgatás után. Az biztos, hogy már kezdetben kiderült, a kisebbségi terület amolyan „kincsesbánya”.” Az 1978-as alapítás nem központi utasításra, hanem az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának kezdeményezésére történt. Eleinte közös műsor készült a „délszlávokkal”, aztán havonta jelentkeztünk, de már önállóan. 1992 óta heti rendszerességgel készül egy 26 perces Unser Bildschirm. Létezését a Kisebbségi ill. a Sajtótörvény garantálják.

30 éve az országban élő németségnek kívánunk fórumot biztosítani és ezzel is elősegíteni kultúránk bekapcsolását az országos kulturális kommunikációba. Bemutatva a német nemzetiségi közösségek önszerveződéseit, az önkormányzatiság intézményét, lehetőségeket biztosítva számukra az önmegvalósításhoz, egyben szeretnénk hozzájárulni a bennünket körülvevő többségi közösség véleményének, gondolkodásának formálásához. Missziónknak tekintjük, hogy a nemzetiség nyelvén történő rendszeres megszólalásokban terjesszük annak kultúráját, történelmét és erősítsük a nemzetiségi identitástudatot. A mi képernyőnk küldetése megmutatni azt, hogy a kétnyelvűség és a két kultúrához való kötődés milyen egyéni és társadalmi hatásokkal és haszonnal jár. Műsorunkban – mint az életben, a német közösségek hétköznapjaiban is – fontos szerep jut a nyelvoktatásnak, a német nemzetiségi rendezvényeknek, az anyaországokkal történő kapcsolattartásnak. Természetesen arra is keressük a választ, hogy mi az, ami bennünket összeköt és ami bennünket a nagyobb közösséghez kapcsol, vagyis az együttélés kérdése is állandóan jelen van a műsorban.

A rovat jelenleg a Magyar Televízió Kisebbségi Szerkesztőségén belül, a Pécsi Körzeti Stúdióban működik. A magyarországi németek soraiból származó szerkesztőin kívül (Stangl Márta, Gerner Éva, Szeiberling Krisztina helyén jelenleg Schulteisz Gábor) a Pécsi Stúdióban dolgozó munkatársak az idő során jól „összerázódott” csapata készíti hétről-hétre a műsort.

Dr.Gerner Éva

szerkesztőség-vezető

Unser Bildschirm

die Ungarndeutschen im Fernsehen

Als Ausgangspunkt sollen hier zwei für mich entscheidende Momente aus meiner Kindheit stehen:Abends,wenn der Ungarische Rundfunk seine deutschsprachige Sendung brachte, waren wir immer in der Küche und hörten ihr zu.Während des beliebten Wunschkonzertes brachte mir meine Großmutter die ersten Walzerschritte bei. Aber ich weiß auch wie die „Omama”, meine Urgroßmutter uns immer  davor gewarnt hat, auf der Straße deutsch zu sprechen.”Redt net taitsch,wann ihr af tie Kasse geht,taitsch rede mr nar tr Hom!”Meine Wurzeln sind deutsch, wie wir das hier zu sagen pflegen „schwäbisch”.Ein Teil der Familie wurde 47 vertrieben,der andere – meine Vorfahren – wurden zwar enteignet,durften aber im Heimatdorf Bátaszék bleiben.

Mit diesem Hintergrund in der Familie war es für mich selbstverständlich,daß ich 1978 über die Gründung einer deutschen Nationalitätensendung im Regionalstudio Fünfkirchen des Ungarischen Fernsehens gleich erfahren habe und für die Sache ein zumindest gemäßigtes Interesse zeigte. Am Deutschen Nationalitätenklassenzug des Fünfkirchner Klara Leőwey Gymnasiums war damals die Frau des ersten Redakteurs der Sendung, Maria Wolfart meine Deutschlehrerin. Sie stellte für die „Schwäbische Bühne” des Klassenzuges aus einem von uns gesammelten Mundartmaterial ein sehr gutes Programm zusammen. 1979 zeichnete das auch Unser Bildschirm auf. Wir waren hier im Fünfkirchner Fernsehstudio – meine erste Begegnung mit meinem späteren Arbeitsplatz.

Wolfart pflegte zu sagen:”Unser Bildschirm – der Bildschirm gehört uns.”Und daß diese Sendung für die Ungarndeutschen, über die Ungarndeutschen und unter der Mitwirkung der Ungarndeutschen gefertigt wird. Für viele ist das nur ein inhaltsloser Leitsatz .Eigentlich drückt aber diese Losung heute, 30 Jahre nach der Gründung in dieser in vieler Hinsicht veränderten ungarischen und gesamteuropäischen Situation immernoch das Wesen der Mission aus.

Martha Stangl meint:”Anfang der 80er Jahre stand das Hinzulernen sowohl für Mitarbeiter,als auch für Mitwirkende im Mittelpunkt.Es mußte gelernt werden,deutsch zu fragen und zu antworten.Man war nach langem Schweigen nicht gewohnt.Sehr bald stellte sich aber auch heraus, daß der Minderheitenbereich eine richtige „Schatzkammer” ist.”

Hinter der Gründung im Jahre 78 standen keinerlei Befehle „von oben”, von der Zentrale, lediglich die eigene Initiative des Regionalstudios. Man hatte zu Anfang gemeinsame Sendungen mit den „Südslawen”, später wurde Unser Bildschirm ein selbständiges Monatsmagazin. Seit 1992 gestalten wir jede Woche eine 26 minütige neue Ausgabe. Die Garantien für des Fortbestehen liegen im Minderheiten- und im Mediengesetz Ungarns.

Seit 30 Jahren möchten wir den im Land lebenden Deutschen ein Forum anbieten und damit zur Einschaltung unserer Kultur in die Kulturkommunikation des Landes beitragen.Wir stellen Organisationen, Vereine, Selbstverwaltungen der deutschen Nationalität vor und möchten damit auch die Meinung und das Denken der Mehrheitsgemeinschaft formen. Unsere Mission ist aber auch die Verbreitung der Geschichte und der Kultur der Ungarndeutschen und die Stärkung der Identität. Durch den Gebrauch der deutschen Sprache, durch Inhalte und anregende Beispiele möchte Unser Bildschirm die Ungarndeutschen ansprechen. Wir versuchen zu zeigen, welche individuellen und gesellschaftlichen Vorteile die Zweisprachigkeit und das Beteiligtsein an zwei Kulturen hat. In unseren Sendungen nehmen der Sprachunterricht, Veranstaltungen der Ungarndeutschen, Kontakte zu den Mutterländern einen wichtigen Platz ein. Dies entspricht dem Leben, dem Alltag und den Feiertagen der deutschen Gemeinschaften. Wir suchen natürlich auch stets darauf die Antworten, was uns verbindet und was uns an die größere Gemeinschaft bindet, d. h. auch die Frage des Zusammenlebens ist in unseren Sendungen immer anwesend.

Die Redaktion arbeitet im Rahmen der Redaktion für Minderheitenprogramme des Ungarischen Fernsehens auch heute noch im Regionalstudio Fünfkirchen des Ungarischen Fernsehens. Die Sendungen werden Woche für Woche von den aus den Reihen der Ungarndeutschen kommenden Redakteuren (Martha Stangl, Eva Gerner, Christine Szeiberling – z. Z. vertreten durch Gábor Schulteisz) und von einem guten Team der Mitarbeiter des Regionalstudios gefertigt.

Dr. Eva Gerner

Leiterin der Redaktion